egyszerre megható és borzasztóan vicces, meg esetenként kissé frusztráló, ahogy a nagymamám az utóbbi években prezentált, meglepően (sokkolóan) végződő, illetve utóbb egyáltalán nem is létező párkapcsolataim okán mostanság keresetlen kerítőt alakít. a háttérben persze az…

- bent vagy már a Krizában? - nem, és nem is terveztem bemenni... - oké, akkor ha jössz, kérlek hozz egy csomag cigit, meg legalább három olyan...faszt. (*) - rendben, egy óra múlva ott vagyok. * virslivel töltött, valóban meglehetősen élethű fallikus szimbólumnak…