a tétlenség stimulálja a destruktivitást - az örök klasszikus ma is érvényes, az itthon töltött 2 hétben meg fokozottan. nagyon bosszantom ilyenkor magam.

a zivatardémonok és egyéb természeti szellemek bebizonyították, hogy mégsem tudok angolul, aPszolút. pedig ez volt - jobb híján - az egyetlen képességem, amiben némi bizodalmam volt. a fene az ilyen ártó izékbe.

milyen jó, hogy álmában nem kell visszafognia magát az embernek. példának okáért szabadon elmondhatom a véleményemet (bármilyen hangnemben) olyanoknak, akiknek élőben is szívesen megmondanám a frankót néha, de sajnos nem tehetem, mert azzal harmadik embereket bántanék meg, akik…

ígérjétek meg, kérlek, hogy figyelmeztettek, nem, nem is...először lekevertek két csattanós pofont (aztán esetleg megmagyarázzátok később), ha valaha azt látjátok, hogy akár konzekvensen, akár magam előtt is sikerrel takargatva a tényt, akár öntudatlanul menekülök a…

évekkel ezelőtt mindig hosszú hónapokig készültek a hommade karácsonyi meglepetéseink, személyre szabottan. és mindig csuda klasszak voltak, plusz így mindig együtt töltöttük az estéinket mindannyian. ügyeskedtünk, énekelgettünk, szerettük egymást. és persze minden…

valahogy mindig hajlamos vagyok azt hinni (biztosan nem vagyok ezzel egyedül), hogy az igazán fontos dolgok harsonaszóval érkeznek az ember életébe. feltűnően, úgy, hogy bizonyosan tudatában lehessünk: ez most valami lényeges, nagy, fennkölt pillanat. mindig csodáltam azokat az…

sállálá-sállálá, megyek haza, sállálá :) mindent elrendeztem, amit el lehetett, s ha minden igaz, ma még termosztátunk is lesz. remélem, januárra internettel várnak vissza a leányok (na persze). az utolsó simítások, farewell-felesek és egyéb jókívánságok után búcsút…

fele királyságomat egy igazi, őszinte, beleborzongós, sírósnevetős, szeretetteljes, mély, igazánittvagyokveled ölelésért. *feltűnésmentes magány*

végül is tényleg nem akarok én semmiféle mártír lenni, nyilván csak magamat nyugtatom az - ebben a konkrét esetben (újdonsült háztartásunk apróbb-nagyobb gondjai) tényleg kínos - azonnali őszinteség helyett bizonyos keresztény erények (türelem, alázat, ésatöbbi)…

apró dolgoktól érzi magát otthonosan az ember egy adott helyen. vagy inkább attól, hogy belül otthonos, nyugodt és kiegyensúlyozott, azt hiszem. és talán valahogy úgy van, hogy ezek az apró, kedves, megszokott dolgok emlékeztetnek minket arra a belső nyugalomra, amit valamikor,…