hála Marika módszeres rábeszélésének, a remek társaságnak és a magamnak mantraszerűen ismételgetett "ne légy már ilyen balfasz" típusú felszólításoknak, múlóban a néptánc-fóbiám, amit hosszú évek kitartó munkájával nevelt(ek) bennem Pécs(en), főleg. minden héten…

kibontott (kivasalt - jesszus, milyen marha hosszú!) hajjal határozottan határozottabbnak, magabiztosabbnak és nőiesebbnek érzem magam ugyanabban a bőrömben. (ezzel párhuzamosan hasztalan próbálok különböző csodaszerek segítségével ismét elfogadható mennyiségű hajat…

Ha pedig (az ember) láthatatlanná akar lenni, akkor eképpen cselekedjék. Vegye a fekete macska első fekete fiát, azt főzze meg, "bal szivinél van egy porczogó", ezt vegye be a szájába, ekkor láthatatlanná lesz (...). (Ethn. 27. (1916), 89.) ambrus, vállalod? :P és vajon…

bár a szeplőim azon kevés dolog közé tartoznak, amit kedvelek remekbe szabott földi porhüvelyem kapcsán, eltávolításuk kétszázharmincadik népi módszerének olvasása után (kedvenc: kend be zsírral/tejjel és nyalasd le egy macskával - bizonyára elképesztően cuki, ahogyan egy…

ma semmi nem a régi, ma tényleg más lesz minden. tényleg. még ma. majdnem minden.

hihetetlen, hogy egy bögre (kicsit csomósra sikerült) forró csoki, két (a mai nap során az ócskapiacon beszerzett) égősor meg némi karácsonyi-szerű zene milyen hangulatot tud teremteni az amúgy (számomra) kissé nyomasztó, de mindenesetre félkész szobánkban. egy apró, boldog…

(se kedvem nincs, se értelmét nem látom a tátongó blogbéli hiátus megmagyarázásának. úgyis mind tudjátok. de újra felütötte fejét bennem a késztetés, úgyhogy fogok írni, bár semmi konkrétat nem ígérnék a magam helyében ezzel kapcsolatosan.) kedd óta a Krizában ülök.…