Leonardonak lehet, hogy pár óra, vagy makszimum néhány nap volt a Mona Lisa az életéből. na de mit szóljon az a sumer/akkád/asszír írnok, aki talán évekig farigcsálta a szöveget egy olyan hangyafasznyi, gyönyörűszép táblácskára, amit 5000 évvel később is csak bazierős nagyítóval lehet elolvasni, vagy a középkori szerzetes, aki bizonnyal évtizedek alatt vájta ki rettentő aprólékosan elefántcsontból azt az icipici katedrális-metszetet, aminek minden négyzetmillimétere egy-egy jelenetet ábrázol a korabeli emberek életéből. persze ez utóbbiak fel sem tűnnének, ha mondjuk a járdán majdnem rálépnénk (sőt, meg kell mondjam még akkor sem tűnnek fel általában, ha egy vitrin mögött vannak kiállítva, magyarázatokkal, adatokkal, stb.), de vajon szabad-e az embernek csak úgy elmenni valami mellett, amire más egy egész életet áldozott, legyen az bármi is?

(ha a középkornál korábbi időszakokat taglaló törióráimat példának okáért a Louvre-ban tartották volna, most nyilván nem céltalanul lődörgő néprajzos, hanem a helyét kereső régész vagy jobb sorsra érdemes művészettörténész lennék)