(kezdem egyre inkább azt hinni, hogy a nyár végén jelentkező kényszerű blogszüneteim a szűnni nem akaró és minden percemet behálózó honvágy számlájára írhatók. azzal töltöm ki a napjaimat ugyanis, hogy igyekszem eltölteni őket. mielőbb. egészen hatásosan, egyébként. ettől függetlenül ígérem, írok, még retrospektív jelleggel is, hiszen mondanivalóm az van. hétvégén lelép a család, elvileg, utána visszatérek az életbe.)