tegnap (tulajdonképpen tegnapelőtt, csak belenyúlt az akció az éjszakába) egy remekül sikerült, Vass-féle házipálinka-kóstolóval egybekötött Eiffel-torony alatti pasztőrös piknikezés után egy svájci srác albérletében, illetve a háztetőn kötöttünk ki, ahonnan egyszerre és tökéletes éjszakai pompájában látszott Párizs minden nevezetesebb pontja, plusz a csillagok egy része.

belémhasított, mennyire durva, hogy Párizsban töltöttem egy nyarat. hihetetlen jó volt, még akkor is, ha most egyesegyedül haza vágyom és egy-egy gigantikus ölelésbe mindenkivel, akit szeretek. néha azért tudok ám csodálkozva vagy elismerően mosolyogni magamra.