(se kedvem nincs, se értelmét nem látom a tátongó blogbéli hiátus megmagyarázásának. úgyis mind tudjátok. de újra felütötte fejét bennem a késztetés, úgyhogy fogok írni, bár semmi konkrétat nem ígérnék a magam helyében ezzel kapcsolatosan.)

kedd óta a Krizában ülök. kellemes az idő, kedvesek az emberek működik (!!!) az internet. sok könyv is van, amiből dolgoznom kéne - végül is azért vagyok itt, hivatalosan. a szokatlan komfortok és a munkám szabadúszó jellege viszont minduntalan eltérítenek ebbéli legjobb szándékaimtól.

legyünk őszinték: én térítem el magamat. mert ugyebár az, hogy otthon még mindig nincs internet, na az nem ok arra, hogy már két napja ezt a blogot próbálom valahogy helyrepofozni munka címszó alatt (magamat nyugtatom ezzel, naná), meg hogy 1,5 éve fenekestül felfordult az életem, na az sem legitimálja azt, hogy azóta sem tudok normális ember lenni, csak ez a szánalmas, gyenge, cselekvésképtelen, önsajnáló árnyéka önmagamnak.

új élet, új munka, új város, új barátok. új élet. mi kell még? ja, hogy én, meg az akarat. hát egy ideje az gyengélkedik főképp. akarni akarok. de vajon melyik izmomat kéne megfeszíteni hozzá? amelyik napon újra félelmetesen határozott, megingathatatlan, kiegyensúlyozott 26 évesnek (az elképzelt életkorok vajon változnak, ahogy öregszik az ember lánya?) fogok tűnni, és magamon kívül is adódik majd (ajándékba kapott) megmenteni-való, na akkor bizonyosan tudhatjuk, hogy megleltem a célnak megfelelő kardot.