a terepmunka - gondolom, különösen az erdélyi terepmunka - elsődleges ismérve az exponenciálisan megnövekedett szalonna-, pálinka- és kávéfogyasztás (hogy a dohányzásról már csak zárójelben szóljak). a szalonnát szeretem, szó se róla, nagyon is. azt a pálinkát, amit ilyenkor adnak, elviselem (a "házibor" nevezetű műintézménytől első találkozásunk óta igyekszem határozottan elzárkózni, ha van lehetőség. nem mindig van.), bár kétségtelen, hogy elvétve akadnak kifejezetten ízletes példányok is, a kávé pedig a szükséges rossz kategóriába esik.

na azért jóból is megárt a sok. gondoltam, ha hazatérek a nagyvárosba, vagy egy hétig csak zöldséget meg gyümölcsöt fogok enni. meg is támadtam ma délelőtt a piacot (még előtte a borboltot, azért megjegyzem).

1,5 napig sikerült tartanom a szalonnamentes diétát. (hedonista piknik a konyhánkban éjfélkor, yeah)

egyre biztosabban látom, hogy ez nem az az ország, ahol az ember visszanyerhetné, netalántán megtarthatná a versenysúlyát.

kénytelen leszek valahogy megszokni, hogy biza nem a tükrök torzítanak ennyire.

(amúgy írok majd Kostelekről is, ha sikerül letöltenem a fényképeket, meg elrendezgetni magamban a szorosan erre vonatkozó élményeimet)