apró dolgoktól érzi magát otthonosan az ember egy adott helyen. vagy inkább attól, hogy belül otthonos, nyugodt és kiegyensúlyozott, azt hiszem. és talán valahogy úgy van, hogy ezek az apró, kedves, megszokott dolgok emlékeztetnek minket arra a belső nyugalomra, amit valamikor, valahol, valamiért már éreztünk.

mindenesetre reggelente elmegyek rorátéra, volt nálunk mézeskalácssütős-forraltboros buli, két gyertya ég az adventi koszorún, bontogatjuk a (home made) kalendárium bugyrait, és gőzölgő fahéjas-almás tea mellől nézzük a kinti hóesést, kellemes zenei aláfestés mellett. én meg érzem, hogy ez most végre nem egy türelmetlen/lemondó/szenvedős, hanem egy olyan igazi, jó várakozás. nem is csak a karácsonyra.

(és közben az olyan dolgok, mint a valószínűleg minden képzeletet felülmúlóan magas, valamikor, ismeretlen időpontban érkező számlák, idegesítő lakótársak, elintézetlen alapdolgok és társaik valahogyan el is törpülnek, egy időre legalábbis. és ez már valami, legalábbis valaminek talán a kezdete.)