annyira hálás vagyok azért, hogy egész életemben ilyen jóérzésű...nem is tudom: egymásra figyelő, egymással törődő, szerető emberek vettek körül (gondolom/remélem, közben azért rám is ragadt valamicske ezekből). szóval ma, amikor hazaértem a rorátéról reggel 7kor, gyanús…