fele királyságomat egy igazi, őszinte, beleborzongós, sírósnevetős, szeretetteljes, mély, igazánittvagyokveled ölelésért. *feltűnésmentes magány*

végül is tényleg nem akarok én semmiféle mártír lenni, nyilván csak magamat nyugtatom az - ebben a konkrét esetben (újdonsült háztartásunk apróbb-nagyobb gondjai) tényleg kínos - azonnali őszinteség helyett bizonyos keresztény erények (türelem, alázat, ésatöbbi)…