A. a múltkor mondta, hogy a kislánya szerinte alapesetben egy végtelenül talpraesett, kiegyensúlyozott, erős valaki, akit általában sokkal nagyobbnak lát, mint amekkora valójában (6). (teljesen egyetértek, biztos a határozottság, a cukiság és az intelligencia teszi. meg van egyfajta kisugárzása.) nade. azon ritka alkalmakkor, amikor a gyermek az édesapja mellett van (elváltak, satöbbi), egészen aprónak, gyengének, gyámoltalannak tűnik. és ez nem elsősorban annak tudható be, hogy amíg anya adott esetben pici és vékony, addig apa meglehetősen nagydarab, hanem hogy ő az az ember, aki mellett mer gyenge és esendő lenni.

bár én igazán nem mondhatom, hogy hiányzott az apa az életemből (sőt, hálával gondolok arra, hogy mennyivel jobb, őszintébb, közelibb kapcsolatom van nekem mindkét szülőmmel, mint számos "normális" családban felnőtt ismerősömnek, barátomnak), de tény, hogy nem volt velünk nap mint nap, nem éltünk együtt soha. és ahogyan A., édesanya is egy végtelenül erős nőszemély, aki mindent megold egyedül is, és a saját súlyánál 50szer nagyobb terhet is elbír, mint valami hangya :) hát ezt láttam én is, 18 év alatt bizonyára természetemmé vált. vagy szimplán genetika, de nem is ez a lényeg.

nem olyan rég fedeztem fel magamon, hogy én is valahogy úgy működhetek, mint A. kislánya, bár nálam nem édesapám, hanem egyes egyéb emberek (az eddigi tapasztalat szerint: férfiak, de gondolom, lehet barát is) tudják kiváltani ugyanazt a hatást. addig nincs semmi baj, amíg olyan ember van mellettem, akin érezni, hogy segítségre szorul. nosza, erős vagyok, melletted állok, segítek. megmentelek. na persze. egyszer történt csak meg életemben, hogy nem szimatoltam semmiféle megmentenivalót, sőt. mertem gyenge lenni. félni, másra támaszkodni.

na ez lett a vesztem. rájöttem, hogy néha szükségem van erre. hogy én támaszkodhassak valakire. aztán amikor már nem lehetett, ott álltam, és nem tudtam újra ugyanolyan lenni, mert megéreztem, hogy valójában nem kell mindig erősnek lennem.

végül is, van ennek egy jó oldala: ha már nem süt belőlem, hogy gyeremajdénsegítek, a jövőben talán nem csak az elveszettek fognak megtalálni.