egy tökéletes világban nem lenne szkájp, egyszerűen nem lenne rá szükség, mert mindenki ott lenne egy helyen, velem együtt, akit szeretek, és alig győznék választani, hogy éppen kit öleljek meg, kivel beszélgessek, kinek örüljek. ha esetleg mégis elkószálna néha valaki, az is csak annyi időre, hogy mielőtt igazán hiányozni kezdene, már vissza is jönne.

ebben az igazi, sokkal bonyolultabb világban viszont általában mind messze vagytok, én meg legszívesebben kivágnám az ablakon a gépet a szkájppal együtt, de aztán mégsem teszem, inkább hálásan gondolok rá, hogy legalább ennyi van belőletek, kedves szerettek. de azért a francba az egésszel, tudjátok.