a vizuális (cafatokra gyűrt, koszos fekete nadrág, fakó fekete top, szakadt, szürke kardigán, na és az elmaradhatatlan sál, saru, zilált frizura) és szaghatások (mindezeket reggel aggattam magamra és azóta bizony már sok víz lefolyt a Kaposon - lovászkodás, ideodafutkosás, egyébként is 40 fok, nyár) együttállása minden bizonnyal arra engedte következtetni a tegnapi nap folyamán szerény személyemmel bármilyen fizikai kontaktusba (egy légtér, látótér) került embereket, hogy nyilván egy fesztivál utolsóutáni napjáról maradtam itt valami megmagyarázhatatlan oknál fogva. ha nem csak simán arról lett volna szó, hogy rohantam a vonatra, és különben is leszarom, magam is örömmel vállaltam volna, hogy a Völgy 11. napját taposom.