ttk-sokkal (jelen esetben tegyünk fel mondjuk egy csapat kutató-biológust, biofizikust, ilyesmit a párizsi pasteur intézetből) lógni jó.

a dolog meglepő (mondhatni fájó), ám végtelenül hasznosnak tűnő következménye (a másnaposságon kívül) az, hogy minél több időt tölt az ember a harmadik iksz felé csörtető, ténylegdurvaarc, jó nevű, fényes karrier előtt álló tudós ifjakkal, akik a mikroszkópok, részecskegyorsítók és egyebek mögül elszabadulva többnyire infantilis, kóros szex-és szeretethiányukat tudatmódosítókba és (szinglik lévén) orgiákba fojtó (bár mindezek mellett rendkívül szórakoztató és intelligens), felnőtt testbe bújt tinédzserekként manifesztálódnak a fizikai valóság szintjén, annál hangosabban és egyértelműbben zeng a fülében az újdonsült/átértékelt válasz az áldozzuk-e fel a magánéletünket a tudomány oltárán (akár időlegesen is) című kérdésre.