ötletem sincs, mi lehet ilyenkor a szemembe írva, de vannak napok, amikor a világon minden elveszett ember tőlem várja, hogy nekiálljak keresni.

na, akkor háromra tessék szépen elismerően mosolyogni, esetleg gondolatban megveregetni a vállamat, ma ugyanis egyedül elvezettem (az egyébként 15 km-re levő) Plaisir-be, egy gps utasításait követve, autópályán, átkelve mindenféle többsávos körforgalmakon. és vissza is jöttem.…