álljálljállj! azt mondtam, nem tudok franciául? dehogynem. mindent tudok, amit tudnom szükséges és érdemes.

egy kis, piros, a fél kontinensen keresztülvergődött borítékba ugyanis annyi szeretet, megértés, kreativitás, nevetés és sírás fér bele, hogy azt el sem hiszitek. s ezen felül minden franciatudásom erős alapja.

ha jól figyeltek, hamarosan magatok is rájöttök, hogy a világ leghasznosabb (legviccesebb, legmeghatóbb, leglegleg) füzetkéjét kaptam egy nagyonjóakarómtól, hiszen nem hogy az életben maradáshoz, de egyenesen a boldogsághoz vezető útnak és az élet értelmének megtalálásához nyújt hathatós segítséget a hívek felajánlásaiból és önkéntes munkájuk gyümölcseként szamizdat megjelentetett búcsús kiadvány. áhh, inkább nézzétek*:

többet, jobbat nem is kívánhatnék. nem is kívánok.

<3

(hogy valóban mennyire hathatós a módszer, azt mutatja, hogy az egyébként 5 hetes francia-tanfolyamom harmadik hetén a harmadik különböző csoportba járok. kezdőben kezdtem, mivel az első elbeszélgetésen kb. képtelen voltam megszólalni. átkértem magam az álkezdőbe, a tanár egyetértett. az ottani tanár viszont 2 óra után önhatalmúlag áttett a középhaladóba, amint azt kedden realizáltam. és ott most jól érzem magam. ha nem lennék ekkora dög, sokra vihetném, gondolom.)

*köszönet illeti a szerző kisasszonyt a széles nyilvánosság elé való kitárás engedélyezése okán.