amikor az angolul csak nyomokban beszélő franciatanárt senki nem érti meg a csoportból, végül egy brazil csaj - aki viszont szintén franciául beszél jobban, mint bárhogy máshogy, amit a többiek is értenek - megérti, mit szeretne, továbbadja a megfejtést egy olasz és egy venezuelai lánynak, mert spanyolul még mindig jobban megérteti magát, mint angolul, ők végre angolra fordítják, ám az elsuttogott megfejtést a terem másik végében ülő, amúgy svédországban élő orosz csaj nem hallja, ezért ékes orosz anyanyelvén segítségül hívja a mellette ülő, egyébként amerikai állampolgár leányzót, aki akcentus nélkül beszéli az oroszt, de mivel ő sem tudja, közösen megkérdik a szlovén csajszit, aki szintén beszél pár szót oroszul, de erről most neki sincs fogalma, így szlovénül a két szlovák kolleginához fordul, azon az alapon, hogy a szláv nyelvek végülis hasonlítanak (és lássatok csodát, ha akarják, értik egymást. gond nélkül), akik végre tájékoztatják a fejleményekről, így a történet végén az egész csapat kollektíven zengheti a megfejtett talány francia verzióját

- na ez az internacionalizmus.

***

amikor egy csodaszépen, többféle fából kifaragott 16. századi szoba elképesztően kicsi felületű, fával nem borított részét rózsaszínűre barackszínűre festik, majd az egyiptomi újbirodalom idejéből származó sztéléket állítanak ki a helységben

- na ez az eklektika (meg egy olyan szoba, ami többet ér mint fél Magyarország).

***

amikor saját visszafojtott, állatias vágyaid mintegy bizarr verbalizálásaképpen egy random francia fiú azt mondja neked július 14-e szent ünnepén, hogy az ő életéből csak az hiányzik egy ideje, hogy legyen otthon egy üveg jóféle pálinkája, meg egy jó pörkölt és egy kis kolbász

- na ez megfizethetetlen.