(többnyire) nem a legkönnyebb út a helyes.

vagy mondjuk azt, kívánatos. célravezető. az már bebizonyosodott, hogy még csak véletlenül sem látszom bennszülöttnek, rendben. de hogy nekem még a birka-effektus se működjön, na az már tényleg több a soknál. mert persze ha sietek kifele a metróból, és kb. 10 másik emberrel együtt átkelek egy kapun, ahol alapesetben csak babakocsival, hatalmas táskával vagy bármiféle, a normális átjáróban tarthatatlan méretűnek bizonyult motyóval rendelkező emberek nyerhetnek bebocsátást, hát akkor mi sem természetesebb, hogy a túloldalon kizárólag engem kapnak el a 2 méteres, mosolygós, de semmiféle mellébeszélést nem tűrő rendőrbácsik, hogy na akkor ide csak a jegyeket, bérleteket, mádmázell. ezzel nyilvánvalóan annak a csekélyke, időben kifejezhető előnynek a sokszorosát töltöttem el, amit a tilosban járással egyébként szerezni igyekeztem, vazze.

***

a csend néha többet mond.

nincs új a nap alatt, tudom én. mégis, hetekig tartott, amíg rájöttem, hogy a fülhallgatóba burkolózott fergeteges party-bolygón túl is van élet, sőt, ott kezdődik igazán. persze ehhez az kellett, hogy a kártyám csekélyke befogadóképességének végső határait feszegető mennyiségű zenét elég régóta hallgassam ahhoz, hogy már csak aláfestésnek hasson, amit meg gyűlölök. Párizs egészen új arcára csodálkoztam rá. azóta gyakran kikapcsolom, sőt, be sem kapcsolom. helyette figyelek. kifele-befele egyaránt hatékonyabb.

(ugyanilyen elementáris erővel hatott egyébként, amikor végre vettem a fáradságot, és kb. 3 hónap után - ti. amióta ugyanezek a számok vannak a készüléken - frissítettem a készlet. egészen elképesztő, hogy ez mennyit számít. az viszont tényleg szánalmas, hogy 1) erre már egészen pontosan ugyanebben a formában 2-szer rádöbbentem, put-in-bay-ben, mindig, amikor augusztusban végre rávett valami megmagyarázhatatlan erő erre a műveletre, és lássatok csodát, visszatértek a mosolygós reggeleim, hiába voltam kurvafáradt 2) mégis képes vagyok egy ilyen semmiségre, ami tkp. mégiscsak befolyásolja a hangulatomat, közérzetemet szarni. semmi sem elég kicsi vagy jelentéktelen ahhoz, hogy azt mondhasd, nem foglalkozol vele, mert nem érdemes. érted, Eszter? akkor jegyezd meg jól.)